"Egy jel nem jel"

Annak idején, amikor még nem voltam grafológus, a kézírásokat, úgymond még tanulatlanul elemezgettem, figyelgettem, csipegettem.  

Ez úgy nézett ki, hogy olvastam egy információt pl. arról, hogy ha valaki hosszabb ékezetekkel ír, mint ahogyan az normál lenne, arról az emberről elmondható, hogy erős önellenőrzés alatt tartja cselekedeteit. Minél hosszabbak az ékezetei, annál jobban esik túlzásokba e téren. Vagyis erősen működteti a kontrollfunkcióját. 

Ezt követően lázasan nézegettem az elém kerülő kézírásokon az ékezeteket. Örömmel soroltam ide vagy oda az embereket e témakörben. Azonban elég hamar feltűnt, hogy valami nincs rendben, hiszen voltak teljesen ellentmondásos tapasztalataim. Most vagy az emberismeretem síklott félre, vagy a grafológia, mint tudomány hibádzik. 

ki vagy mi nincs  a helyén??
ki vagy mi nincs a helyén??

Mára már tudom, hogy nem volt baj egyikkel sem, csupán annyi történt, hogy egy jel miatt még nem vonunk le egyértelmű következtetéseket.  

                                     Egy jel nem jel

Visszatérve az ékezetes történetemhez, ha azt szeretném megtudni, hogy mennyire erősen van jelen egy személyiségben a kontrollfunkció, akkor megvizsgálom, igen, az ékezeteket is, de ez önmagában kevés ahhoz, hogy egyértelmű következtetéseket vonjak le. Átnézem még, hogy az ékezeteit pontosan hova is helyezte (betű fölé, vagy ahhoz képest jobbra vagy balra), mennyire szabályos az írás (ha túlságosan, akkor a kontrollja is túlzásokba eső), merre dőlnek a betűk, a formák zártak vagy nyitottak. Nem hagyom ki a bal margók vizsgálatát sem, valamint a sorok és a szavak távolságát is alaposan átvizsgálgatom. És akkor még nem is számoltam be arról, hogy a "t" áthúzások és a nyomaték, írás olvashatósága is mind, mind beszámol többek között az író személy kontrollfunkciójáról (is). Vagyis mint láthatjuk keresni szükséges, sőt kötelező találni több, ugyanarra a személyiségre utaló jeleket ahhoz, hogy valakire ráruházhassunk biztonsággal egy - egy tulajdonságot.

                                                Ez egy nagyon fontos szabály!

Csak akkor állíthatjuk egy személyiségvonásról, hogy az írásminta készítőjének sajátja, ha az írásban több írásjellemző is ugyanarra a tulajdonságra utal.

 Tehát

                                        Egy jel nem jel

Ugyanez fordítva is igaz

Vagyis

".....egy írásjegy egy írásban nemcsak egy tulajdonságra utalhat, hanem a személyiségjegyek egész csoportját feltételezhetjük egy írásjellemző megjelenése alapján. Ezek közül azonban valószínűleg nem mind lesz igaz a vizsgált személyre. Hogy melyik nyer megerősítést, és melyik nem, a több írásjegy kombinációjából derül ki. A különböző írásjellemzők ugyanis módosíthatják, kiolthatják vagy alátámaszthatják egymást, attól függően, hogy jelentésük egymással megegyező vagy ellentétes."                                                                                                                             (Írásjegyek mérése és értelmezése/Hamperger Anita)

mindenkiben minden
mindenkiben minden

Tehát, lehet kutakodni, elmélkedni, de óva intek mindenkit attól, hogy csupán egy jelből kiindulva elkönyveljük magunkat vagy valaki mást ilyennek vagy olyannak. Keressünk még pár jelet (min. 3-4) és ha ezek is megvannak, eljátszhatunk a gondolattal, hogy pl. erősen kontrollált vagyok én, esetleg te, vagy ő, vagy..................

Én, Te, Ő
Én, Te, Ő